2015-2016 őszi szemeszter
Zeneesztétika
A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái.
Monteverdi
A kurzus alapvető célja, hogy feltárjuk az 1600 körül megjelent első zenei modernitás zenefelfogását, mely máig hatással van a zene befogadásesztétikájára. E felfogás középpontjában a zenei reprezentáció áll. Megvizsgáljuk e reprezentációs fordulatot, amelynek legjelentősebb komponistája és meghatározó elméleti gondolkodója Claudio Monteverdi volt. Figyelmet kívánok fordítani Monteverdi közvetlen elődeire, elsősorban a firenzei Cameratára és az opera születésének esztétikai alapvetésére. A Monteverdi-életmű központi jelentőségű alkotásait vizsgáljuk és interpretáljuk: madrigálok, operák és egyházi művek.
Hanslick: A zenei szép
Eduard Hanslick 1854-ben megjelent rövid könyve a zenéről valaha írt legjelentősebb klasszikus művek egyike. Többek között e talán túlzónak tetsző állítást vitatjuk meg a félév során a szöveg close reading jellegű értelmezésével. Alapvető kérdéseink Hanslick kérdései lesznek: A zene legfőbb célja az érzések kifejezése? Ábrázoló művészet-e a zene? Milyen viszonyban áll a zene a természettel? Hogyan ragadható meg a zenei forma? Milyen viszonyban áll egymással a zenei forma és a zenei tartalom?
2014-2015 tavaszi szemeszter
Zeneesztétika
Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.
Zenei műelemzés
A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.
A barokk zeneesztétikája
A barokk zene a mai nagyközönség egyik kedvence. Azonban a nagyközönség éppen a kor zenefelfogásáról tud a legkevesebbet. A kurzus célja, hogy közelebbről értelmezze azt a sajátos zenefelfogást, amelyet a romantika toposzai elfednek. Címszavakban: Szöveg és zene a korabarokk modernizmusban: Monteverdi. A nagybarokk zenefelfogás a reprezentatív vokális műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete - retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Racionalista emberkép és affektuselmélet.
2014-2015 őszi szemeszter
A kanonikus mű - Mozart: A varázsfuvola
Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Herderrel vagy Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének értelmezésére, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor.
Zene a hangrögzítés korában
A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége.
Dahlhaus-Eggebrecht szövegolvasás
A félév során Carl Dahlhaus és Hans-Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? című párbeszédes esszégyűjteményét olvassuk és kommentáljuk közösen.
Bevezetés a műértelmezésbe
A szemináriumon minden alkalommal a hallgatóság soraiból valaki ajánl egy művet, amelyről a következő órán rövid referátumot tart, majd közösen diszkusszáljuk az adott alkotást.
2013-2014 tavaszi szemeszter
Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
A félév során a 18. századi francia regény egyik legmaradandóbb levélregényét elemezzük eszmetörténeti és regény-dramaturgiai szempontból. Laclos regényének irodalmi előzményei: a libertinus erotikus regények, Diderot, Casanova és Sade. A lélekábrázolás mechanikus jellege: a racionalizmus antropológiája mint lélektani kísérlet Laclos-nál. Etikai választások: epikureizmus, hedonizmus, libertinizmus, sztoicizmus. Az esztétikai és etikai probléma egy kései leágazása Kierkegaard Vagy-vagyjában: a két stádium. Külön figyelmet szeretnék szentelni Stephen Frears 1988-as filmadaptációjának.
Zenei műelemzés
A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.
Zeneesztétika
A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái. A kurzus során olyan filmeket elemzünk elsősorban zenei szempontból, amelyek egy-egy paradigmatikus zenészhőst állítanak a középpontba és kulturálisan újraértelmeznek vagy revitalizálnak tipikus és / vagy atipikus zenészkaraktereket. Válogatásunkban elsősorban az elmúlt két évtized terméséből szemelgetünk. A tervezett filmek (nem végleges):
Milos Forman: Amadeus (1984); Gérard Corbiau: Farinelli, a kasztrált (1994); Gérard Corbiau: A király táncol (1991), Alain Corneau: Minden áldott reggel (1991); Roman Polanski: A zongorista (2002), Michael Haneke: A zongoratanárnő (2001); Scott Hicks: Ragyogj! (1996); Joseph Vilsmaier: Álomnak fivére (1995)
Zene az "affektus-zene" (Goethe) és az abszolút zene között. Liszt tipológiai leírását alapul véve (Az instrumentális zene programkérdéshez) a zene a költészet és a festészet metszéspontján álló műtípusainak esztétikai kérdéseit járjuk körül műelemzések formájában. Ez jelenti egyfelől a leíró és karakter-jellegű zenemu helyét a barokk és a klasszicizmus muvészetelméletében mint deskripció, jelölt és jelölo viszonya, emblémák és szimbólumok, zenei ikonológia. Másfelől a romantikus programzenét, a liszti értelemben vett szimfonikus költeményt, azaz az átpoétizált romantikus zenei paradigmát. Froberger, Biber, Couperin, Marais, Bach, Vivaldi, Kuhnau, Dittersdorf, Beethoven, Raff, Liszt és Richard Strauss muveit értelmezzük. A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége. A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái. A félév során Carl Dahlhaus és Hans-Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? című párbeszédes esszégyűjteményét olvassuk és kommentáljuk közösen. A kurzus során olyan filmeket elemzünk elsősorban zenei szempontból, amelyek egy-egy paradigmatikus zenészhőst állítanak a középpontba és kulturálisan újraértelmeznek vagy revitalizálnak tipikus és / vagy atipikus zenészkaraktereket. Válogatásunkban elsősorban az elmúlt két évtized terméséből szemelgetünk. A tervezett filmek:
Milos Forman: Amadeus (1984); Gérard Corbiau: Farinelli, a kasztrált (1994); Gérard Corbiau: A király táncol (1991), Alain Corneau: Minden áldott reggel (1991); Roman Polanski: A zongorista (2002), Michael Haneke: A zongoratanárnő (2001); Scott Hicks: Ragyogj! (1996); Joseph Vilsmaier: Álomnak fivére (1995) A félév során a szopránhangot mint előadóművészeti jelenséget vizsgáljuk történeti és esztétikai szempontból. A kurzus címét Susan McClary amerikai muzikológus egy írásából kölcsönöztem, utalva arra, hogy a kora modern zeneélettől máig a szopránhangnak kitüntetett, fetisizált szerepe van az európai zenei kultúrában. A félév során a késő reneszánsz madrigáltól és a barokk opera kasztrált énekeseitől (pl. Farinelli, Senesino) a 19-20. századi operadívákig (pl. Maria Malibran, Maria Callas, Cecilia Bartoli) elemezzük e hangfaj sajátosságait. A jelenkor zenei előadóművészetére vonatkozó központi kérdésünk a hangfaj revitalizációja és rekonstrukciója lesz, valamint látókörünkbe vonjunk a popzene szoprán énekesnőinek (pl. Mariah Carey, Whitney Houston) fetisizált kulturális jelenlétét is. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. A félév során irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotások értelmezéséről lesz szó a hallgatóság preferenciáit szem előtt tartva, közös munka keretében. Az adott órára a megismerendő művet egy hallgató kiválasztja, mindenki elolvassa / megnézi / meghallgatja, majd az ötletet adó hallgató referátumot tart a műről, s ezt követően közösen diszkusszáljuk az elhangzottakat. Így a félév során mindenki tart egy referátumot. A kurzus során az operához mint zenei drámához viszonyulva azt vizsgáljuk, hogy egyfelől történetileg hogyan jöttek létre és hogyan alakultak a zenés dráma különböző műfajai; másrészt, hogy e műfajok és azok meghatározó típusai milyen esztétikai problémákat és vitákat generáltak az operatörténet során. A félév utolsó harmadában kortárs előadóművészeti kérdésekre keresünk válaszokat. Pl.: a barokk opera felfedezése a kortárs rendezői színházban vagy a historikus-autentikus praxis operai gyakorlatai. A kurzuson nagy szerepet kapnak a zenei példák elemzései, audio- és videófelvételek. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. Az előadásokon Mozart művét három meghatározó aspektusból értelmezzük és elemezzük. Történeti szempont: az opera műfajának alakulása az érett Mozart műveiig, valamint a Don Giovanni keletkezésének körülményei. Műértelmezési szempont: az opera zenei és drámai felépítése, elemzése, zenei close reading. Műtörténeti szempont: Az opera recepciójának főbb állomásai. A félév során elsősorban zeneművek és hozzájuk kapcsolódó irodalmi alkotások értelmezéséről lesz szó a hallgatóság preferenciáit is szem előtt tartva, közös munka keretében. A műveket az első órán közösen választjuk ki. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. A félév során Szentkuthy regény-fantáziáját elemezve értelmezzük a máig nagy hatású Mozart-mítosz toposzait: a csodagyerek-jelenséget és a zsenialitást, élet és mű közötti feszültséget, illetve tágabb perspektívában a késő-barokk, klasszicista zeneértés és a romantikus zenefelfogás feszültségét. Másfelől szemügyre vesszük Szentkuthy forrásait - Mozart levelei, a korai életrajzok - és azt a technikát, ahogy ezeket az elemeket fergeteges életrajzi kavalkáddá olvasztja össze. Az előadások az esztétika alapproblémáit Władisław Tatarkiewicz hasonló című művének - Az esztétika alapfogalmai - nyomán veszik számba, vagyis az alapfogalmak problematizálása áll a félév középpontjában: a művészet fogalmának és a művészetek rendszerének alakulástörténete, a művészetek versengése, művészet és kreativitás, a művészi forma problémája. E témák mentén, reményeim szerint, az esztétikatörténet jelentős kérdései válnak megvilágíthatóvá. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének leírására, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor. A barokk zene a mai nagyközönség egyik kedvence. Azonban a nagyközönség éppen a kor zenefelfogásáról tud a legkevesebbet. A kurzus célja, hogy közelebbről értelmezze azt a sajátos zenefelfogást, amelyet a romantika toposzai elfednek. Címszavakban: Szöveg és zene a korabarokk modernizmusban: Monteverdi. A nagybarokk zenefelfogás a reprezentatív vokális műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete - retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Racionalista emberkép és affektuselmélet. "Egyrészt adva van a barokk zene, másrészt adva van Johann Sebastian Bach - ne keverjük össze a kettőt." (Adorno) Adornónak ellentmondva a kurzus során össze akarom keverni a kettőt, azaz kontextualizálni szeretném Bach vokális és hangszeres műveinek ama szeletét, amely egyfelől a kor zenei gondolkodásából, és így a Bach előtti szerzők műveiből ered, másfelől a recepciótörténetben igen fontos szerepet tölt be. Az elemzendő műveket az első órán beszéljük meg. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül. Az udvar a polgári világ tökéletes ellenmodellje, ugyanakkor benne alakulnak ki azok a társasági-társadalmi magatartásformák, amelyek a társas érintkezés mintáit adják meg a modern, polgári kultúra számára is. Ez a kettősség hol közelebb hozza, hol eltávolítja az udvari világot a modern társadalomtól. Alapkérdéseink a félév során a következők lesznek: az udvari ember eszméjének megszületése és ennek közvetítése az udvari irodalomban; az univerzális ember kifejlődése az udvarban; a totális fejedelmi udvar: Versailles; a sajátosan udvari művészet: zene, dráma, képzőművészet; a reprezentációs és a polgári nyilvánosság kettőssége. A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége. Zenei műelemző előadás. A félév első óráin az oratórium műfajáról, és annak Händel életművében betöltött szerepéről lesz szó. Ezt követően pedig a Messiás elemzésére kerül sor: eszmeiség, zenei formatípusok, szöveg és zene viszonya, zenei reprezentációs eljárások, zenei "close reading". A félév során a zene értelmezésének egymással szorosan összekapcsolódó alapvető kérdéseit járjuk körül: Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Nietzsche és Wagner. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként válik lehetségessé a zenehallgatás mint magányos, intim tevékenység, és ez miként írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete W. Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás G. Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége, (5) a zenei szimulakrum problémája Baudrillard elmélete alapján. A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend. A félév során a 18. századi francia regény egyik legmaradandóbb alkotását elemezzük elsősorban eszmetörténeti szempontból. A libertinizmus a francia felvilágosodásban. Laclos regényének irodalmi előzményei: Rousseau, Diderot, Prévost, Casanova, Sade. A lélek mint mechanikus óramű: a racionalizmus antropológiája mint lélektani kísérlet Laclos-nál. Az archetipikus Don Juan-mítosz legnagyobb Laclos-korabeli ábrázolása: Mozart Don Giovannija. Etikai választások: epikureizmus, hedonizmus, libertinizmus vs. az arisztotelészi etika "középre szoktatása" és a sztoicizmus. Az etikai probléma egy kései leágazása Kierkegaardnál: esztétikai és etikai stádium, illetve az esztétikai stádium reflektálatlan és reflektált csábítás fogalma a Vagy-vagyban. Szöveg és zene kapcsolata a 17-18. századi zeneesztétikában. Szövegkifejezés és -ábrázolás a reprezentatív barokk műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete: ut oratoria musica. Racionalista emberkép és affektuselmélet. Retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Esztétikai összegzés: Johann Mattheson. Zenei műelemzések. Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Nietzsche és Wagner. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Cage és a csend. A félév során a nevelési regény legnagyobb művét elemezzük. Bevezetésül a nevelési regény műfajáról lesz szó, Goethe regényének fogadtatásáról (Schiller, Schlegel), majd a regény elemzésére kerül sor, amely sokféle kitekintetésre ad lehetőséget a 18. századi eszmetörténet, művészetfelfogás és esztétika területén. A félévben a felvilágosodás korának művészeti reflexióit tárgyaljuk a Descartes és Kant közötti időszakban (kb. 1650-1800). Egy ekkora korszak irodalma természetesen szelekciót igényel, ezért elsősorban azokat a szövegeket vizsgáljuk, amelyek közvetlenül művészetelméletileg fontosak. A művek műfajaikban is szerteágazók: pamflet, esszé, értekezés, levél, memoár. Szerzőink többek között: Boileau, Diderot, Rousseau, Lessing, Goethe, Schiller. A részletes bibliográfiát az első órán adom meg. A félév során a zenehallgatás történeti tipológiáját járjuk körül. A témák a következők: Kik mikor, hogyan és miért hallgattak / hallgatnak zenét a korai modernitástól napjainkig? Hogyan változtak a zene iránti hallgatói elvárások? A használati zene (asztali zene, szórakoztató zene, egyházi zene) és az autonóm zene (abszolút zene) esztétikai elkülönülése. A zenehallgatás intézményesített szerkezete: a koncertélet története. A hangrögzítés és hatása a zenehallgatásra. Esztétikai és kóros zenehallgatás (Hanslick): tipizálhatók-e az egyes zenehallgatási magatartásformák? "A zene egyetlen formaalkotó elve az ismétlés." (Pernye András) A félév során az ismétlésen alapuló formaalkotás eminens példáját, a variációt vizsgáljuk 17-19. századi művek elemzéseivel. Ennek nyomán, reményeim szerint, a zenei szerkezetek mélyebb átlátására is alkalmunk nyílik. A szemináriumon a zene illetve a zenész irodalmi típus- és személyiségváltozataival kívánunk közelebb kerülni a zenéről és a zenész alakjáról alkotott elképzelésekhez. Az előadás a zeneesztétika főbb történeti állomásait mutatja be: Zenei műelemző előadás. A félév első óráin az oratórium műfajáról, és annak Händel életművében betöltött szerepéről lesz szó. Ezt követően pedig a Messiás elemzésére kerül sor: eszmeiség, zenei formatípusok, szöveg és zene viszonya, zenei reprezentációs eljárások, zenei "close reading". A kurzus a historikus-autentikus zenei interpretáció történetével, gyakorlatával, esztétikai problémáival foglalkozik. Történetiség: a "zenei Pompejitől" (19. század eleje) a szonorikus rekonstrukcióig, illetve a historikus "mozgalom" alakváltozataiig. Gyakorlat: a kamarazenekar mint újdonság, az instrumentárium megválasztásának kérdései, énekhangfajok, hangolástípusok. Esztétikai problémák: A zenei régiség mint újdonság; játék a múlttal: integráció versus rekonstrukció - a zenére alkalmazott gadameri hermeneutika lehetőségei . Van-e mintája a régi hangzásnak? A historizmus belső feszültségei: zenei múzeum vagy revitalizálás, a kortárs zenei tendenciák és a zenei múlt teljes birtokbavételének ellentmondásai. A historizmus mint a '68-as nemzedék zenei ellenideológiája és az ideológiamentes századvég problémái. A félév középpontjában Nikolaus Harnoncourt zenei és publicisztikai tevékenysége áll. A zeneesztétika főbb irányai a 19. században. Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája; a hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása; Schopenhauer zenei metafizikája; Kierkegaard és a zenei démonium; a programzene problémái; Hanslick esztétikája: a zene mint mozgó forma; Nietzsche és Wagner; az új zene esztétikai megalapozódása felé: Busoni Az előadás a zeneesztétika történetét mutatja be a 19. század első harmadáig, a nagy csomópontokat érintve. A főbb történeti állomások: Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben, és ennek hatása a gyakorlati zenére; a 17. századi modernizmus: retorika, előadói tradíciók, zenei reprezentáció; a 18. század zeneesztétikai vitái: olasz kontra francia zene, a német zene szintézise, a francia buffonista harc. Ábrázolás és kifejezés porblémája a preromantikában; Hegel zeneesztétikája. Az opera létrejöttének esztétikai implikációi a késő-reneszánsz poétikája alapján: zenedráma a 17. századi modernizmusban (a firenzei camerata, Monteverdi, Cavalli, Cesti). Retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd és a színpadi-zenei szenvedélyábrázolás. A francia barokk opera és a klasszicista tragédia kapcsolata: Lully és Racine. Az opera mint barokk összművészeti alkotás: zene, költészet, dramaturgia, szcenika, kosztüm, taglejtés. Az opera seria változatai: a velencei operától a buffonista harcig. (A. Scarlatti, Purcell, Vivaldi, Pergolesi, Händel, Rameau, Gluck művei.) A görög éthosz-elmélet és annak recepciója a koramodern etikában: neosztoicizmus és epikureizmus. Az affektusok racionalista rendszere és a barokk emberkép: pszichológia és fiziológia. Descartes szenvedélytana és a Descartes-recepció hatása a művészetelméletre. A műalkotás mint az affektusok ábrázolásának tárgya. Képi, drámai, színpadi és zenei reprezentáció: a művészetelmélet affektuselméletei. Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Herderrel vagy Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének leírására, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor A zeneesztétika főbb irányai a 19. században. Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája; a hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása; Schopenhauer zenei metafizikája; Kierkegaard és a zenei démonium; a programzene problémái; Hanslick esztétikája: a zene mint mozgó forma; Nietzsche és Wagner; az új zene esztétikai megalapozódása felé: Busoni A Zeneesztétika története 2. előadáshoz kapcsolódó szeminárium, de a két tárgy nem kényszerrendezett. A szövegeket hangsúlyosan szemináriumi keretben, beszélgetés formájában dolgozzuk fel. (Így a megjelenés több, mint üdvös!) A bibliográfia azonos az előadáséval. Az antik poétika és retorika újjáéledése a reneszánsz kritikában: Arisztotelész- és Horatius-recepció. Viták az utánzás körül: természetutánzás és/vagy tekintélyelv. Arisztotelizmus versus platonizmus. A költői és a zenei ékesszólás kapcsolata a későreneszánsz-manierista művészetben: a "musica poetica". A zeneesztétika kérdéseinek főbb csomópontjai:"Létezik-e >a< zene?"; "Zenei tartalom"; "Esztétikai jelentés és szimbolikus üzenet"; "Zene és idő"; "A zenei szép"- néhány fejezetcím a szerzőpáros könyvéből. A kötetben tárgyalt problémák történeti, elméleti kommentálása. A könyv használata valamennnyi órán nélkülözhetetlen. Az előadások középpontjában a jelentésadás kérdése áll. A két szélső megítélés - a zene mint kifejezés versus a zene mint mozgó rajzolat -, és a köztes lehetőségek mérlegelése. Néhány további kérdés: Van-e referencialitása a zeneműnek? Ha igen, akkor ábrázolja vagy kifejezi tárgyát? A harmóniamozgás "lélekmozgást" eredményez-e? A zenei befogadás problémái. A klasszikus hármas felosztás (affektus-zene, abszolút zene, programzene) kérdései. Az előadás a zeneesztétika történetét mutatja be a 19. század első harmadáig, a nagy csomópontokat érintve. A főbb történetei állomások: Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben, és ennek hatása a gyakorlati zenére; a 17. századi modernizmus: retorika, előadói tradíciók, zenei reprezentáció, műfaji áttekintés; a 18. század zeneesztétikai vitái: olasz kontra francia zene, a német zene szintézise, a francia buffonista harc. Ábrázolás és kifejezés problémája a preromantikában; Hegel zeneesztétikája. A Bach-művek tematikus-műfaji áttekintése, elemzése. Az orgona szerkezetének bemutatása (17-18. századi hangszertípusok, mechanika, traktúra stb.). Műelemzések a 18. század billentyűs zenéjének formavilágára koncentrálva. Két nagy részre osztjuk a Bach-műveket: korálhoz (népénekhez) kötött művek: korálelőjáték, korálvariáció és szabad orgonakompozíciók (prelúdium, toccata, fantázia, fúga), valamint a kamarazenéhez kapcsolódó művek: concerto-átiratok, szonáták. A Zeneesztétika története 2. előadáshoz kapcsolódó szeminárium, de a két tárgy nem kényszerrendezett. A szövegeket hangsúlyosan szemináriumi keretben, beszélgetés formájában dolgozzuk fel. (Így a megjelenés több, mint üdvös!) A bibliográfia azonos az előadáséval. Szöveg és zene kapcsolata a 17-18. századi zeneesztétikában. Szövegkifejezés és -ábrázolás a reprezentatív barokk vokális mufajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás muvészete: ut oratoria musica. Érzelemelmélet és drámaesztétika a 17. században. Az arisztoteliánus poétika és a racionalista affektuselmélet a francia neoklasszicizmusban. Descartes, Corneille, Boileau, Racine, Lully. Zene az "affektus-zene" (Goethe) és az abszolút zene között. A leíró zenemű helye a barokk és a klasszicizmus muvészetelméletében. A deskripció mint hangzó metafora. Jelölt és jelölő viszonya: emblémák és szimbólumok, zenei ikonológia. Viharok, sóhajok, nap- és évszakok; zsánerképek és karakterek; a káosz és a hét planéta; Isten teremtményei, Ferdinánd császár és a kilenc múzsa; Ovidius szimfóniában elbeszélve; rózsafüzér és sirató; csata és megdicsőülés; vesekövek és bibliai históriák. Froberger, Biber, Couperin, Marais, Vivaldi, Kuhnau, Fischer, Händel, Haydn, Dittersdorf művei.Zenészek filmen
2012-2013 tavaszi szemeszter
Zenével láttatni: A programzenei műelemzések
Zene a hangrögzítés korában
Zeneesztétika
A zene filozófiája
Zenészéletek filmfeldolgozásai
2012-2013 őszi szemeszter
A szopránhang mint fétis
Zeneesztétika
Bevezetés a műértelmezésbe
2011-2012 tavaszi szemeszter
Operaesztétika
Zeneesztétika
A kanonikus mű - Mozart: Don Giovanni
Bevezetés a műértelmezésbe
2011-2012 őszi szemeszter
Zeneesztétika
Szentkuthy Miklós: Divertimento - Változatok W. A. Mozart életére
Az esztétika alapproblémái 1.
2009-2010 tavaszi szemeszter
Zeneesztétika
A kanonikus mű - Mozart: A varázsfuvola
A barokk zeneesztétikája
Bach-elemzések
2009-2010 őszi szemeszter
Zeneesztétika
Zenei műelemzés
Udvari kultúra
Zene a hangrögzítés korában
2008-2009 tavaszi szemeszter
Handel: Messiás
A zenei interpretáció problémái
Kotta és hangzás; a zenemű jelentésének problémája; az előadás: a hangverseny mint intézményrendszer; a hangfelvétel: a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár; változó előadói stílusok a 20. században: romantikus, modern, autentikus.Zeneesztétika
2008-2009 őszi szemeszter
Zeneesztétika
2007-2008 tavaszi szemeszter
Zene a hangrögzítés korában
Zenei műelemzés
Zeneesztétika
2007-2008 őszi szemeszter
A kanonikus mű - Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok
Musica poetica
Zeneesztétika
Az előadások egy része meghallgatható az Eper Rádió (Első Pesti Egyetemi Rádió) honlapján. 2006-2007 tavaszi szemeszter
A kanonikus mű - Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei
A felvilágosodás esztétikája
Zeneesztétika - a zenehallgatás történeti tipológiája
2006-2007 őszi szemeszter
A zenei variáció
Zenész-regények és novellák értelmezése
A félév során közösen választjuk ki a műveket. Néhány ötlet:Zeneesztétika
Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben; a 17. századi modernizmus; a 18. század zeneesztétikai vitái; a zenei érzésesztétika: Wackenroder és Tieck; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása: Hoffmann; Kierkegaard és a zenei démonium; a zene mint hangozva mozgó forma: Hanslick; az új zene esztétikai útjai: Adorno.2006-2007 tavaszi szemeszter
Handel: Messiás
A historikus zenei előadóművészet
Zeneesztétika-történet 2.
2005-2006 őszi szemeszter
Zeneesztétika-történet 1.
A barokk opera
Affektuselmélet és reprezentáció a 17-18. századi esztétikában
2004-2005 tavaszi szemeszter
A kanonikus mű Mozart: A varázsfuvola
A zeneesztétika története 2.
Zeneesztétikai szövegolvasás
2004-2005 őszi szemeszter
Reneszánsz poétikák
Zeneesztétikai szövegolvasás: Dahlhaus-Eggebrecht: Mi a zene?
Zeneesztétika
2003-2004 tavaszi szemeszter
A zeneesztétika története 1.
Bach orgonaművei
Zeneesztétikai szövegolvasás
2003-2004 őszi szemeszter
"A zene a költészet testvére"
Ész és szenvedély
Zenével láttatni: A programzene esztétikája
Önálló kötet
Tört akkordok - zeneesztétikai írások. Budapest, L'Harmattan Kiadó, Laokoón Könyvek, 2012. 173 o.
"Maestro impertinente, filosofo insolente": Seneca alakja Monteverdi Poppea megkoronázásában. In: Orbán Katalin, Gács Anna (szerk.): Emlékkerti kőoroszlán - Írások György Péter 60. születésnapjára. Budapest: ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2014. 227-238. Civakodó muzsikusok - Georges de La Tour és François Couperin. In: Papp Zoltán (szerk.): "Viharnak kitett szavak által" - Tanulmányok Bacsó Béla hatvanadik születésnapjára.Budapest, ELTE BTK, 2012. 545-555. "Szonáta, mit akarsz tőlem?": A zene és a tudom-is-én-micsoda. In: Szécsényi Endre, Bartha-Kovács Katalin (szerk.):A tudom-is-én-micsoda fogalma - Források és tanulmányok. Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2010. 162-171. (Laokoón Könyvek) A multikulturalitás internetes dalárdái - a MIDI-ről In: Gács Anna (szerk.): A folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. L'Harmattan Kiadó, 2007. A hercegnő kérdése In: Dombormű. Esszék, tanulmányok Poszler György 70. születésnapjára. Budapest, Liget, 2001. Michael Nyman: Experimentális zene - Cage és utókora. Magyar Műhely, 2005. Behind the Mask and Under the Surface: On Divertimento - Miklós Szentkuthy's Mozart Novel. In: Hyperion VIII. (2), New York, Contramundum Press, 182-193. 2013.
http://contramundum.net/assets/hfa_7.2_2013-szm.pdf Publikus magánszínház. Holmi, 24. 925-930. 2012. Megadni a hangot: A tragikus deklamáció a francia klasszicista színpadon: Racine és Lully. Replika, 77. 203-215. 2011. A zenemű aurája: Walter Benjamin és a hangfelvétel. Holmi, 22. 1052-1061. 2010. Mit hallott Esdras Edzardi? [Matthias Weckmann egy elveszett kantátájának nyomában] Magyar Zene, 2008. november, 411-423.o. Lodewijk Meyer és a Nil Volentibus Arduum: egy vázlatos affektuselmélet Laokoón, (2008) 5. Forte és Piano Budapesti Könyvszemle (BUKSZ), 2006, Nyár Kierkegaard és Mozart Don Giovannija: egy mítosz mítosza Magyar Filozófiai Szemle, 2003/1-2. 147-153. A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában Laokoón, (2002-2003), 2. Descartes etikája és affektuselmélete Laokoón, (2001-2002), 1. Nikolaus Harnoncourt - Historizmuson innen és túl Holmi, 2000/8. 958-967. "Harnoncourt legvadabb gyermekei" Holmi 1999/4. 543-548. Sonetto és Concerto. A négy évszak és öt olvasata Muzsika 1998/2. 23-30 Betegség, transzgresszió, dodekafónia Muzsika 1997/6. 15-19.o. Az udvariatlan úriember; Henry Peacham: A tökéletes úriember. A zenéről. (1622). Esszé és fordítás. Muzsika 1997/4. 11-17. Thomas Mann: Halál Velencében. A fordított Pygmalion Szépliteratúrai Ajándék, 1994/1. 44-46. Faktorfúga A Mozart-opera világkép nélkül Az erotika regiszterei A hangok és a formák Ex Libris [8] Ex Libris [7] Túl az Amadeuson A Mozart-psziché nyomában Ex Libris [6] Ex Libris [4] Ex Libris [5] Egy magyar Faust Gouldberg-variációk Beszédutak Játék a kastélyban Wagner Párizsban Ex Libris [3] Ex Libris (2) A beszélő Bartók Szabolcsi Bence öröksége. Ex Libris (1) A modern zene teremtője A táncparkett ördöge A másik Chopin (Schiff András zongoraestjéről.) Az őrület változatai (A Sonatori de la Gioiosa Marca "Follie all'italiana" c. lemezéről.) Énekesek és masiniszták. (Haydn: Élet a Holdon. Millenáris park.) Több mint meeting (Soproni Régizenei Napok, 2001.) Bach: Triószonáták. (A BMC Bach-lemezéről) A kékszakállú Judit vára (Bartók: A Kékszakállú herceg vára. A Magyar Állami Operaház előadása.) Mély fölött derengni (Dinu Lipatti lemezéről, EMI - A század nagy felvételei.) Orlando furioso ma non tanto (Händel: Orlando. A Budapesti Kamaraopera előadása a Várszínházban.) Mesterdalnokok (Wagner: Trisztán és Izolda. A Mannheimi Nemzeti Színház vendégjátéka a Magyar Állami Operaházban.) Lánglobbantás (Jurij Szimonov születésnapi ünnepi koncertje a Zeneakadémián.) Fazonigazítás (Újévi koncert, Bécs, 2001. Nikolaus Harnoncourt lemezéről.Teldec.) Verdi-centenárium (Verdi: Reqiuem) Pesti Bayreuth (Wagner: A Nibelung gyűrűje. A Magyar Állami Operaház előadásáról.) Verdi-archívum (Verdi: A végzet hatalma, Traviata. A Warner Fonit lemezsorozatának két darabjáról) Bach-revisited. Átjárások. (A BMC Bach-lemezéről.) Harmónia a kilencedik égkörben (A Tallis Scholars hangversenyéről.) Haydn: Armida (Cecilia Bartoli, Nikolaus Harnoncourt és a bécsi Concentus Musicus lemezéről.) Viaggio Musicale - Zenei utazás (Az Il Giardino Armonico lemezéről.) Trombona nihil aliud "Az Illés szekerén" (Mendelssohn: Elias.) Feljegyzések egy fesztiválról III. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál harmadik és negyedik
hangversenyéről.) Feljegyzések egy fesztiválról II. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál harmadik és negyedik
hangversenyéről.) Feljegyzések egy fesztiválról I. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál első és második hangversenyéről.) Kármentesítők. (Bizet: Carmen. A Magyar Állami Operaház előadásáról.) Rameau: Dardanus. (Marc Minkowski és a Les Musicien du Louvre lemezéről.) Óriás - CD-n - BACH 2000. (A Teldec BACH 2000 című életműkiadásáról.) Hasse: Olasz kantáták. (Az Affetti Musicali lemezéről.) Két szerep keres hét szereplőt. (A Budapesti Kamaraopera Händel Orlandójának bemutatójáról.) Couleur vocale. (Vukán György: Black Advent. A Magyar Állami Operaház Thália Színházbeli előadásáról) Kötetben megjelent tanulmányok
Könyvfordítás
Folyóiratokban, e-folyóiratokban megjelent tanulmányok
Könyvbírálatok
Göncz Zoltán: Bach testamentuma, Garamofon, 2009.
BUKSZ, 2009. Nyár, 115-122.o.
David Cairns: Mozart és operái. Fordította Fejérvári Boldizsár, Park Kiadó, 2008.
Élet és Irodalom, 2008. augusztus 8.
Veszedelmes olvasmányok - Erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban. Az Országos Széchényi
Könyvtár, a Tony Fekete Magángyűjtemény, a Bibliothéque Nationale de France, az Österreichische
Nationalbibliothek és az aradi Biblioteca Judeţeană együttműködésében rendezett kiállítás katalógusa magyar
és francia nyelven. Országos Széchényi Könyvtár - Kossuth Kiadó, 2007
Holmi, 2008 április
Eduard Hanslick: A zenei szép. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Csobó Péter György. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.
Holmi, 2008 március
E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában I.Fordította, jegyzetekkel ellátta Horváth Géza. Cartafilus Kiadó, Budapest, 2007.
Julian Budden: Verdi. Fordította Rácz Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007
Liszt Ferenc utolsó napjai - Növendéke, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján bevezette, jegyzetekkel ellátta és szerkesztette Alan Walker. Fordította Fejérvári Boldizsár. Park Kiadó, Budapest, 2007.
Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.
Eduard Hanslick: A zenei szép. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Csobó Péter György. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.
Bruno Monsaingeon: Glenn Gould - egyáltalán nem tartom magam különcnek. Fordította Rácz Judit. Holnap
Kiadó, Budapest, 2007.
Uhrman György: Mozart csendestársa? Vince Kiadó-Locovox Kiadó, Budapest, 2007.
Láng György: A Tamás-templom karnagya. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2007.
Élet és Irodalom, 2007. augusztus 10.
Wolfgang Hildesheimer: Mozart. Fordította Györffy Miklós. Gondolat, 2006
Volkmar Braunbehrens: Mozart - a bécsi évek. Fordította: Győri László. Osiris, 2006
Maynard Solomon: Mozart. Fordította Barabás András. Park Kiadó, 2006.
BUKSZ, 2007. Tavasz, 13-21.o.
Maynard Solomon: Mozart. Fordította Barabás András. Park Kiadó, 2006.
Élet és Irodalom, 2006. december 15.
Joachim Köhler: Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner (Fordította Romhányi Török Gábor. Holnap Kiadó,
Budapest, 2005.)
Brigitte Hamann: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth (Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó,
Budapest, 2005.)
Jonathan Carr: Az igazi Mahler (Fordította Borbás Mária. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.)
Csobó Péter (szerk.): Zene és szó - zeneesztétikai szöveggyűjtemény (Bessenyei György Könyvkiadó,
Nyíregyháza, 2004.)
Élet és Irodalom, 2005. július 22.
Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje, Typotex, 2004
BUKSZ, 2004.Tél
Carl Dahlhaus - Hans Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? Ford. Nádori Lídia, Osiris, 2004
Dolinszky Miklós: Időrengés. Kilenc muzsikus - tíz vallomás. Osiris, 2004.
Peter Bloom: Berlioz élete. Ford. Kunos Linda, Osiris, 2004.
Zeneművészeti kisszótár 1. Ford. Nádori Lídia, Európa, 2004.
Élet és Irodalom, 2004. május 21.
Christoph Wolff: Johann Sebastian Bach - A tudós zeneszerző (Fordította Széky János. Park Kiadó, 2004.)
Matthew Boyden: Richard Strauss (Fordította Borbás Mária. Európa, 2004.)
Glenn Gould: Tiltsuk be a tapsot! (Válogatta és az utószót írta Wilheim András. Fordította Barabás András és
Csuhai István. Európa, 2004.
Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje Fordította Zoltai Dénes, Typotex, 2004.
Élet és Irodalom, 2004. december 3.
Szabolcsi Bence válogatott írásai. Szerk. Wilheim András. Typotex, 2003.
Élet és Irodalom
Otto Friedrich: Glenn Gould. Fordította Sárközy Elga. Európa, 2002.
Élet és Irodalom, 2002. augusztus 16.
Nikolaus Harnoncourt: Zene mint párbeszéd. Monteverdi, Bach, Mozart
Fordította és az utószót írta: Dolinszky Miklós. Európa, 2002.
Élet és Irodalom, 2002. augusztus 2.
Tarbay Dávid: Adonisz. Fordította: Kodaj Dániel és Tarbay Dávid. Kortárs, 2001.
Holmi, 2002. június, 803-805. o.
Richard Wagner: Egy német muzsikus Párizsban - Charles Baudelaire: Richard Wagner és a Tannhäuser
Párizsban
Élet és Irodalom, 2002. április 12.
Retkes Attila: Kontrasztok. Wellington, 2000.
Pándi Marianne: Hangászati mulatságok, Mágus, 2001.
Symphonia Hungarorum. Budapesti Történeti Múzeum - Magyar Zenekritikai Társaság, 2001.
H. C. Robbins-Landon: 1791 - Mozart utolsó éve. Ford. Győri László. Corvina, 2001.
Élet és Irodalom, 2002. január 11.
Peter Wicke: A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig. Fordította: Borbély Mária, Magyar István, Klément
Krisztián. Athenaeum 2000, é.n. [1999.]
Norbert Elias: Mozart - egy zseni szociológiája. Fordította Győri László. Európa, 2000.
Németh Amadé: Operahősök lexikona. Anno, é.n.
Zoltai Dénes: A zeneesztétika története. Kávé, 2000.Élet és Irodalom, 2000. december 1. 19.o.
Beszélgetések Bartókkal, szerk. Wilheim András. Kijárat, 2000.
Élet és Irodalom, 2000. május 12. 18.o.
Élet és Irodalom, 1999. december 10. 18.o.
Fodor Géza: Zene és színház. Argumentum Kiadó - Lukács Archívum, Budapest, 1998.
Philippe Lacoue-Labarthe: Musica ficta. Ford. Szabó László. Latin Betűk, Debrecen, 1997.
Leopold Mozart: Hegedűiskola. Ford. Székely András, Mágus Kiadó, é.n. /1998./
Sir Georg Solti: Emlékeim. Ford. Mesés Péter és Zádor Éva. Seneca, Budapest, 1998.
Élet és Irodalom, 1999. július 23. 13.o.
Claudio Monteverdi levelei és elméleti írásai
Élet és Irodalom, 1999. márc. 12. 15.o.
Rainer Gstrein: Die Sarabande. Innsbruck - Wien, 1997.
Muzsika, 1998. augusztus, 33. o.Hangverseny- és hanglemez-bírálatok
Élet és Irodalom, 2001. november 30. 27. o.
Élet és Irodalom, 2001. november 16. 26. o.
Élet és Irodalom, 2001. augusztus 24. 29.o.
Élet és Irodalom, 2001. július 20. 28.o
Gramofon, 2001. 2.
Élet és Irodalom, 2001. május 25. 26.o.
Élet és Irodalom, 2001. május 11. 26.o.
Élet és Irodalom, 2001. április 20. 28.o.
Élet és Irodalom, 2001. március 23. 28.o.
Élet és Irodalom, 2001. március 16.
Élet és Irodalom, 2001. február 16. 27.o.
Élet és Irodalom, 2001. február 9.
Élet és Irodalom, 2001. január 19. 28.o.
Élet és Irodalom, 2001. január 12. 26.o.
Gramofon, 2001. 1.
Élet és Irodalom, 2000. december 8. 20.o.
Gramofon, 2000. dec. - 2001. jan. 17.o.
Gramofon, 2000. dec. - 2001. jan. 24.o.
Élet és Irodalom, 2000. november 17. 20.o.
Élet és Irodalom, 2000. november 3. 20.o.
Élet és Irodalom, 2000. október 13. 22.o.
Élet és Irodalom, 2000. szeptember 29. 21.o.
Élet és Irodalom, 2000. szeptember 22. 20.o.
Zsöllye, 2000. szeptember, 81.o.
Gramofon, 2000. július - augusztus, 15.o.
Octogon, 2000/6. 74.o.
Gramofon, 2000. június, 15.o.
Élet és Irodalom, 2000. június 23. 21. o.
Zsöllye, 2000. február, 21.o.