Index | Egyetem | Zene | Linkek
Egyetemi kurzusok

2015-2016 őszi szemeszter

Zeneesztétika

A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái.

Monteverdi

A kurzus alapvető célja, hogy feltárjuk az 1600 körül megjelent első zenei modernitás zenefelfogását, mely máig hatással van a zene befogadásesztétikájára. E felfogás középpontjában a zenei reprezentáció áll. Megvizsgáljuk e reprezentációs fordulatot, amelynek legjelentősebb komponistája és meghatározó elméleti gondolkodója Claudio Monteverdi volt. Figyelmet kívánok fordítani Monteverdi közvetlen elődeire, elsősorban a firenzei Cameratára és az opera születésének esztétikai alapvetésére. A Monteverdi-életmű központi jelentőségű alkotásait vizsgáljuk és interpretáljuk: madrigálok, operák és egyházi művek.

Hanslick: A zenei szép

Eduard Hanslick 1854-ben megjelent rövid könyve a zenéről valaha írt legjelentősebb klasszikus művek egyike. Többek között e talán túlzónak tetsző állítást vitatjuk meg a félév során a szöveg close reading jellegű értelmezésével. Alapvető kérdéseink Hanslick kérdései lesznek: A zene legfőbb célja az érzések kifejezése? Ábrázoló művészet-e a zene? Milyen viszonyban áll a zene a természettel? Hogyan ragadható meg a zenei forma? Milyen viszonyban áll egymással a zenei forma és a zenei tartalom?

2014-2015 tavaszi szemeszter

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

Zenei műelemzés

A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.

A barokk zeneesztétikája

A barokk zene a mai nagyközönség egyik kedvence. Azonban a nagyközönség éppen a kor zenefelfogásáról tud a legkevesebbet. A kurzus célja, hogy közelebbről értelmezze azt a sajátos zenefelfogást, amelyet a romantika toposzai elfednek. Címszavakban: Szöveg és zene a korabarokk modernizmusban: Monteverdi. A nagybarokk zenefelfogás a reprezentatív vokális műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete - retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Racionalista emberkép és affektuselmélet.

2014-2015 őszi szemeszter

A kanonikus mű - Mozart: A varázsfuvola

Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Herderrel vagy Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének értelmezésére, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor.

Zene a hangrögzítés korában

A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége.

Dahlhaus-Eggebrecht szövegolvasás

A félév során Carl Dahlhaus és Hans-Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? című párbeszédes esszégyűjteményét olvassuk és kommentáljuk közösen.

Bevezetés a műértelmezésbe

A szemináriumon minden alkalommal a hallgatóság soraiból valaki ajánl egy művet, amelyről a következő órán rövid referátumot tart, majd közösen diszkusszáljuk az adott alkotást.

2013-2014 tavaszi szemeszter

Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

A félév során a 18. századi francia regény egyik legmaradandóbb levélregényét elemezzük eszmetörténeti és regény-dramaturgiai szempontból. Laclos regényének irodalmi előzményei: a libertinus erotikus regények, Diderot, Casanova és Sade. A lélekábrázolás mechanikus jellege: a racionalizmus antropológiája mint lélektani kísérlet Laclos-nál. Etikai választások: epikureizmus, hedonizmus, libertinizmus, sztoicizmus. Az esztétikai és etikai probléma egy kései leágazása Kierkegaard Vagy-vagyjában: a két stádium. Külön figyelmet szeretnék szentelni Stephen Frears 1988-as filmadaptációjának.

Zenei műelemzés

A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.

Zeneesztétika

A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái.

Zenészek filmen

A kurzus során olyan filmeket elemzünk elsősorban zenei szempontból, amelyek egy-egy paradigmatikus zenészhőst állítanak a középpontba és kulturálisan újraértelmeznek vagy revitalizálnak tipikus és / vagy atipikus zenészkaraktereket. Válogatásunkban elsősorban az elmúlt két évtized terméséből szemelgetünk. A tervezett filmek (nem végleges): Milos Forman: Amadeus (1984); Gérard Corbiau: Farinelli, a kasztrált (1994); Gérard Corbiau: A király táncol (1991), Alain Corneau: Minden áldott reggel (1991); Roman Polanski: A zongorista (2002), Michael Haneke: A zongoratanárnő (2001); Scott Hicks: Ragyogj! (1996); Joseph Vilsmaier: Álomnak fivére (1995)

2012-2013 tavaszi szemeszter

Zenével láttatni: A programzenei műelemzések

Zene az "affektus-zene" (Goethe) és az abszolút zene között. Liszt tipológiai leírását alapul véve (Az instrumentális zene programkérdéshez) a zene a költészet és a festészet metszéspontján álló műtípusainak esztétikai kérdéseit járjuk körül műelemzések formájában. Ez jelenti egyfelől a leíró és karakter-jellegű zenemu helyét a barokk és a klasszicizmus muvészetelméletében mint deskripció, jelölt és jelölo viszonya, emblémák és szimbólumok, zenei ikonológia. Másfelől a romantikus programzenét, a liszti értelemben vett szimfonikus költeményt, azaz az átpoétizált romantikus zenei paradigmát. Froberger, Biber, Couperin, Marais, Bach, Vivaldi, Kuhnau, Dittersdorf, Beethoven, Raff, Liszt és Richard Strauss muveit értelmezzük.

Zene a hangrögzítés korában

A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége.

Zeneesztétika

A félév során a klasszikus hermeneutikai modellt követve körbejárjuk a zene befogadásesztétikai, alkotásesztétikai, műesztétikai és előadóművészet-esztétikai alapproblémáit. Az előadásokon központi kérdések: a zenehallgatási szokások, a zenei alkotásfolyamat esztétikai megközelítései, a műértelmezés változó irányai és az előadóművészet meghatározó tendenciái.

A zene filozófiája

A félév során Carl Dahlhaus és Hans-Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? című párbeszédes esszégyűjteményét olvassuk és kommentáljuk közösen.

Zenészéletek filmfeldolgozásai

A kurzus során olyan filmeket elemzünk elsősorban zenei szempontból, amelyek egy-egy paradigmatikus zenészhőst állítanak a középpontba és kulturálisan újraértelmeznek vagy revitalizálnak tipikus és / vagy atipikus zenészkaraktereket. Válogatásunkban elsősorban az elmúlt két évtized terméséből szemelgetünk. A tervezett filmek: Milos Forman: Amadeus (1984); Gérard Corbiau: Farinelli, a kasztrált (1994); Gérard Corbiau: A király táncol (1991), Alain Corneau: Minden áldott reggel (1991); Roman Polanski: A zongorista (2002), Michael Haneke: A zongoratanárnő (2001); Scott Hicks: Ragyogj! (1996); Joseph Vilsmaier: Álomnak fivére (1995)

2012-2013 őszi szemeszter

A szopránhang mint fétis

A félév során a szopránhangot mint előadóművészeti jelenséget vizsgáljuk történeti és esztétikai szempontból. A kurzus címét Susan McClary amerikai muzikológus egy írásából kölcsönöztem, utalva arra, hogy a kora modern zeneélettől máig a szopránhangnak kitüntetett, fetisizált szerepe van az európai zenei kultúrában. A félév során a késő reneszánsz madrigáltól és a barokk opera kasztrált énekeseitől (pl. Farinelli, Senesino) a 19-20. századi operadívákig (pl. Maria Malibran, Maria Callas, Cecilia Bartoli) elemezzük e hangfaj sajátosságait. A jelenkor zenei előadóművészetére vonatkozó központi kérdésünk a hangfaj revitalizációja és rekonstrukciója lesz, valamint látókörünkbe vonjunk a popzene szoprán énekesnőinek (pl. Mariah Carey, Whitney Houston) fetisizált kulturális jelenlétét is.

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

Bevezetés a műértelmezésbe

A félév során irodalmi, képzőművészeti és zenei alkotások értelmezéséről lesz szó a hallgatóság preferenciáit szem előtt tartva, közös munka keretében. Az adott órára a megismerendő művet egy hallgató kiválasztja, mindenki elolvassa / megnézi / meghallgatja, majd az ötletet adó hallgató referátumot tart a műről, s ezt követően közösen diszkusszáljuk az elhangzottakat. Így a félév során mindenki tart egy referátumot.

2011-2012 tavaszi szemeszter

Operaesztétika

A kurzus során az operához mint zenei drámához viszonyulva azt vizsgáljuk, hogy egyfelől történetileg hogyan jöttek létre és hogyan alakultak a zenés dráma különböző műfajai; másrészt, hogy e műfajok és azok meghatározó típusai milyen esztétikai problémákat és vitákat generáltak az operatörténet során. A félév utolsó harmadában kortárs előadóművészeti kérdésekre keresünk válaszokat. Pl.: a barokk opera felfedezése a kortárs rendezői színházban vagy a historikus-autentikus praxis operai gyakorlatai. A kurzuson nagy szerepet kapnak a zenei példák elemzései, audio- és videófelvételek.

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

A kanonikus mű - Mozart: Don Giovanni

Az előadásokon Mozart művét három meghatározó aspektusból értelmezzük és elemezzük. Történeti szempont: az opera műfajának alakulása az érett Mozart műveiig, valamint a Don Giovanni keletkezésének körülményei. Műértelmezési szempont: az opera zenei és drámai felépítése, elemzése, zenei close reading. Műtörténeti szempont: Az opera recepciójának főbb állomásai.

Bevezetés a műértelmezésbe

A félév során elsősorban zeneművek és hozzájuk kapcsolódó irodalmi alkotások értelmezéséről lesz szó a hallgatóság preferenciáit is szem előtt tartva, közös munka keretében. A műveket az első órán közösen választjuk ki.

2011-2012 őszi szemeszter

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

Szentkuthy Miklós: Divertimento - Változatok W. A. Mozart életére

A félév során Szentkuthy regény-fantáziáját elemezve értelmezzük a máig nagy hatású Mozart-mítosz toposzait: a csodagyerek-jelenséget és a zsenialitást, élet és mű közötti feszültséget, illetve tágabb perspektívában a késő-barokk, klasszicista zeneértés és a romantikus zenefelfogás feszültségét. Másfelől szemügyre vesszük Szentkuthy forrásait - Mozart levelei, a korai életrajzok - és azt a technikát, ahogy ezeket az elemeket fergeteges életrajzi kavalkáddá olvasztja össze.

Az esztétika alapproblémái 1.

Az előadások az esztétika alapproblémáit Władisław Tatarkiewicz hasonló című művének - Az esztétika alapfogalmai - nyomán veszik számba, vagyis az alapfogalmak problematizálása áll a félév középpontjában: a művészet fogalmának és a művészetek rendszerének alakulástörténete, a művészetek versengése, művészet és kreativitás, a művészi forma problémája. E témák mentén, reményeim szerint, az esztétikatörténet jelentős kérdései válnak megvilágíthatóvá.

2009-2010 tavaszi szemeszter

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

A kanonikus mű - Mozart: A varázsfuvola

Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének leírására, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor.

A barokk zeneesztétikája

A barokk zene a mai nagyközönség egyik kedvence. Azonban a nagyközönség éppen a kor zenefelfogásáról tud a legkevesebbet. A kurzus célja, hogy közelebbről értelmezze azt a sajátos zenefelfogást, amelyet a romantika toposzai elfednek. Címszavakban: Szöveg és zene a korabarokk modernizmusban: Monteverdi. A nagybarokk zenefelfogás a reprezentatív vokális műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete - retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Racionalista emberkép és affektuselmélet.

Bach-elemzések

"Egyrészt adva van a barokk zene, másrészt adva van Johann Sebastian Bach - ne keverjük össze a kettőt." (Adorno) Adornónak ellentmondva a kurzus során össze akarom keverni a kettőt, azaz kontextualizálni szeretném Bach vokális és hangszeres műveinek ama szeletét, amely egyfelől a kor zenei gondolkodásából, és így a Bach előtti szerzők műveiből ered, másfelől a recepciótörténetben igen fontos szerepet tölt be. Az elemzendő műveket az első órán beszéljük meg.

2009-2010 őszi szemeszter

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

Zenei műelemzés

A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.

Udvari kultúra

Az udvar a polgári világ tökéletes ellenmodellje, ugyanakkor benne alakulnak ki azok a társasági-társadalmi magatartásformák, amelyek a társas érintkezés mintáit adják meg a modern, polgári kultúra számára is. Ez a kettősség hol közelebb hozza, hol eltávolítja az udvari világot a modern társadalomtól. Alapkérdéseink a félév során a következők lesznek: az udvari ember eszméjének megszületése és ennek közvetítése az udvari irodalomban; az univerzális ember kifejlődése az udvarban; a totális fejedelmi udvar: Versailles; a sajátosan udvari művészet: zene, dráma, képzőművészet; a reprezentációs és a polgári nyilvánosság kettőssége.

Zene a hangrögzítés korában

A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként vált a zenehallgatás magányos, intim tevékenységgé, és ez hogyan írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete Walter Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás Glenn Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége.

2008-2009 tavaszi szemeszter

Handel: Messiás

Zenei műelemző előadás. A félév első óráin az oratórium műfajáról, és annak Händel életművében betöltött szerepéről lesz szó. Ezt követően pedig a Messiás elemzésére kerül sor: eszmeiség, zenei formatípusok, szöveg és zene viszonya, zenei reprezentációs eljárások, zenei "close reading".

A zenei interpretáció problémái

A félév során a zene értelmezésének egymással szorosan összekapcsolódó alapvető kérdéseit járjuk körül:
Kotta és hangzás; a zenemű jelentésének problémája; az előadás: a hangverseny mint intézményrendszer; a hangfelvétel: a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár; változó előadói stílusok a 20. században: romantikus, modern, autentikus.

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

2008-2009 őszi szemeszter

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Nietzsche és Wagner. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

2007-2008 tavaszi szemeszter

Zene a hangrögzítés korában

A félév során a zene esztétikai tapasztalatának azt a fordulatát értelmezzük, amely a hangrögzítés megjelenésével, majd fokozatos tökéletesedésével ment végbe. Ennek feltérképezéséhez a kurzus első két órájában a zenehallgatás történetét tekintjük át, melynek során az a kérdés kerül középpontba, hogy miként válik lehetségessé a zenehallgatás mint magányos, intim tevékenység, és ez miként írja felül a korábbi zenehallgatási módokat. Médiatörténeti része a félévnek a hanghordozók technológiai tökéletesedése: a fonográftól a digitális felvételig. Mindezek a legszorosabban összefüggenek olyan kérdésekkel mint (1) a teljes nyugati zeneirodalom mint kéznéllevő repertoár, (2) a műalkotás és a technikai reprodukció elmélete W. Benjamin nyomán, (3) a hangfelvétel mint par excellence műalkotás G. Gould felfogásában, (4) a digitális hang mint a valóságban nem létező fenomén: a zenei valóság kérdésessége, (5) a zenei szimulakrum problémája Baudrillard elmélete alapján.

Zenei műelemzés

A félév során klasszikus zeneművek elemzésére kerül sor a 17-19. századi repertoárból. Elsősorban a zenei formafolyamatok elemzése-értelmezése áll a középpontban, s ezek felfejtése révén olyan kérdések kerülnek terítékre, mint az adott mű befogadástörténete, az esztétikai tapasztalat változásai, interpretáció-történet. Így a nyugati kánon néhány alapműve hermeneutikai megvilágításba kerül.

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Avantgárd és experimentalitás. Cage és a csend.

2007-2008 őszi szemeszter

A kanonikus mű - Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok

A félév során a 18. századi francia regény egyik legmaradandóbb alkotását elemezzük elsősorban eszmetörténeti szempontból. A libertinizmus a francia felvilágosodásban. Laclos regényének irodalmi előzményei: Rousseau, Diderot, Prévost, Casanova, Sade. A lélek mint mechanikus óramű: a racionalizmus antropológiája mint lélektani kísérlet Laclos-nál. Az archetipikus Don Juan-mítosz legnagyobb Laclos-korabeli ábrázolása: Mozart Don Giovannija. Etikai választások: epikureizmus, hedonizmus, libertinizmus vs. az arisztotelészi etika "középre szoktatása" és a sztoicizmus. Az etikai probléma egy kései leágazása Kierkegaardnál: esztétikai és etikai stádium, illetve az esztétikai stádium reflektálatlan és reflektált csábítás fogalma a Vagy-vagyban.

Musica poetica

Szöveg és zene kapcsolata a 17-18. századi zeneesztétikában. Szövegkifejezés és -ábrázolás a reprezentatív barokk műfajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás művészete: ut oratoria musica. Racionalista emberkép és affektuselmélet. Retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd. Esztétikai összegzés: Johann Mattheson. Zenei műelemzések.

Zeneesztétika

Az előadások a zeneesztétikának a 19. századi filozófiai és művészetelméleti diskurzusba való beépülésétől kezdődően a kortárs zenefelfogásokig tekintik át az elmúlt két évszázad zenefelfogásának változásait. Címszavakban: A modern zeneesztétika 19. századi gyökerei: Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája. A hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet. Az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása. Schopenhauer zenei metafizikája. Kierkegaard és a zenei démonium. A programzene problémái. Hanslick esztétikája: a zene mint hangozva mozgó forma. Nietzsche és Wagner. Az új zene esztétikája: Schönberg és Adorno. Cage és a csend.
Az előadások egy része meghallgatható az Eper Rádió (Első Pesti Egyetemi Rádió) honlapján.

2006-2007 tavaszi szemeszter

A kanonikus mű - Goethe: Wilhelm Meister tanulóévei

A félév során a nevelési regény legnagyobb művét elemezzük. Bevezetésül a nevelési regény műfajáról lesz szó, Goethe regényének fogadtatásáról (Schiller, Schlegel), majd a regény elemzésére kerül sor, amely sokféle kitekintetésre ad lehetőséget a 18. századi eszmetörténet, művészetfelfogás és esztétika területén.

A felvilágosodás esztétikája

A félévben a felvilágosodás korának művészeti reflexióit tárgyaljuk a Descartes és Kant közötti időszakban (kb. 1650-1800). Egy ekkora korszak irodalma természetesen szelekciót igényel, ezért elsősorban azokat a szövegeket vizsgáljuk, amelyek közvetlenül művészetelméletileg fontosak. A művek műfajaikban is szerteágazók: pamflet, esszé, értekezés, levél, memoár. Szerzőink többek között: Boileau, Diderot, Rousseau, Lessing, Goethe, Schiller. A részletes bibliográfiát az első órán adom meg.

Zeneesztétika - a zenehallgatás történeti tipológiája

A félév során a zenehallgatás történeti tipológiáját járjuk körül. A témák a következők: Kik mikor, hogyan és miért hallgattak / hallgatnak zenét a korai modernitástól napjainkig? Hogyan változtak a zene iránti hallgatói elvárások? A használati zene (asztali zene, szórakoztató zene, egyházi zene) és az autonóm zene (abszolút zene) esztétikai elkülönülése. A zenehallgatás intézményesített szerkezete: a koncertélet története. A hangrögzítés és hatása a zenehallgatásra. Esztétikai és kóros zenehallgatás (Hanslick): tipizálhatók-e az egyes zenehallgatási magatartásformák?

2006-2007 őszi szemeszter

A zenei variáció

"A zene egyetlen formaalkotó elve az ismétlés." (Pernye András) A félév során az ismétlésen alapuló formaalkotás eminens példáját, a variációt vizsgáljuk 17-19. századi művek elemzéseivel. Ennek nyomán, reményeim szerint, a zenei szerkezetek mélyebb átlátására is alkalmunk nyílik.

Zenész-regények és novellák értelmezése

A szemináriumon a zene illetve a zenész irodalmi típus- és személyiségváltozataival kívánunk közelebb kerülni a zenéről és a zenész alakjáról alkotott elképzelésekhez.
A félév során közösen választjuk ki a műveket. Néhány ötlet:

  • Mörike: Mozart prágai utazása
  • Hoffmann: Kreisleriana, Gluck lovag
  • Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
  • Cholnoky Viktor: Tartini ördöge
  • Delblanc: Heréltek
  • Carpentier: Barokk zene
  • Bernhard: A menthetetlen
  • Zeneesztétika

    Az előadás a zeneesztétika főbb történeti állomásait mutatja be:
    Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben; a 17. századi modernizmus; a 18. század zeneesztétikai vitái; a zenei érzésesztétika: Wackenroder és Tieck; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása: Hoffmann; Kierkegaard és a zenei démonium; a zene mint hangozva mozgó forma: Hanslick; az új zene esztétikai útjai: Adorno.

    2006-2007 tavaszi szemeszter

    Handel: Messiás

    Zenei műelemző előadás. A félév első óráin az oratórium műfajáról, és annak Händel életművében betöltött szerepéről lesz szó. Ezt követően pedig a Messiás elemzésére kerül sor: eszmeiség, zenei formatípusok, szöveg és zene viszonya, zenei reprezentációs eljárások, zenei "close reading".

    A historikus zenei előadóművészet

    A kurzus a historikus-autentikus zenei interpretáció történetével, gyakorlatával, esztétikai problémáival foglalkozik. Történetiség: a "zenei Pompejitől" (19. század eleje) a szonorikus rekonstrukcióig, illetve a historikus "mozgalom" alakváltozataiig. Gyakorlat: a kamarazenekar mint újdonság, az instrumentárium megválasztásának kérdései, énekhangfajok, hangolástípusok. Esztétikai problémák: A zenei régiség mint újdonság; játék a múlttal: integráció versus rekonstrukció - a zenére alkalmazott gadameri hermeneutika lehetőségei . Van-e mintája a régi hangzásnak? A historizmus belső feszültségei: zenei múzeum vagy revitalizálás, a kortárs zenei tendenciák és a zenei múlt teljes birtokbavételének ellentmondásai. A historizmus mint a '68-as nemzedék zenei ellenideológiája és az ideológiamentes századvég problémái. A félév középpontjában Nikolaus Harnoncourt zenei és publicisztikai tevékenysége áll.

    Zeneesztétika-történet 2.

    A zeneesztétika főbb irányai a 19. században. Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája; a hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása; Schopenhauer zenei metafizikája; Kierkegaard és a zenei démonium; a programzene problémái; Hanslick esztétikája: a zene mint mozgó forma; Nietzsche és Wagner; az új zene esztétikai megalapozódása felé: Busoni

    2005-2006 őszi szemeszter

    Zeneesztétika-történet 1.

    Az előadás a zeneesztétika történetét mutatja be a 19. század első harmadáig, a nagy csomópontokat érintve. A főbb történeti állomások: Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben, és ennek hatása a gyakorlati zenére; a 17. századi modernizmus: retorika, előadói tradíciók, zenei reprezentáció; a 18. század zeneesztétikai vitái: olasz kontra francia zene, a német zene szintézise, a francia buffonista harc. Ábrázolás és kifejezés porblémája a preromantikában; Hegel zeneesztétikája.

    A barokk opera

    Az opera létrejöttének esztétikai implikációi a késő-reneszánsz poétikája alapján: zenedráma a 17. századi modernizmusban (a firenzei camerata, Monteverdi, Cavalli, Cesti). Retorika és reprezentáció: a figuratív zenei beszéd és a színpadi-zenei szenvedélyábrázolás. A francia barokk opera és a klasszicista tragédia kapcsolata: Lully és Racine. Az opera mint barokk összművészeti alkotás: zene, költészet, dramaturgia, szcenika, kosztüm, taglejtés. Az opera seria változatai: a velencei operától a buffonista harcig. (A. Scarlatti, Purcell, Vivaldi, Pergolesi, Händel, Rameau, Gluck művei.)

    Affektuselmélet és reprezentáció a 17-18. századi esztétikában

    A görög éthosz-elmélet és annak recepciója a koramodern etikában: neosztoicizmus és epikureizmus. Az affektusok racionalista rendszere és a barokk emberkép: pszichológia és fiziológia. Descartes szenvedélytana és a Descartes-recepció hatása a művészetelméletre. A műalkotás mint az affektusok ábrázolásának tárgya. Képi, drámai, színpadi és zenei reprezentáció: a művészetelmélet affektuselméletei.

    2004-2005 tavaszi szemeszter

    A kanonikus mű Mozart: A varázsfuvola

    Mozart operája a felvilágosodás humanitás-felfogásának zenei beteljesítője, ugyanakkor szórakoztató népszínmű, varázsopera, mesejáték. Kapcsolatban áll Herderrel vagy Goethével éppúgy, mint a bécsi városi műdallal vagy az opera seriával. A félév során az opera zenei-drámai elemzésére, a figurák karakterének leírására, a szabadkőműves szimbólumrendszer zenei-színpadi feltárására, az eszmetörténeti kapcsolatok értelmezésére kerül sor

    A zeneesztétika története 2.

    A zeneesztétika főbb irányai a 19. században. Wackenroder és Tieck zenei érzésesztétikája; a hegeli zeneesztétika mint szintézis-kísérlet; az abszolút zene esztétikai paradigmaváltása; Schopenhauer zenei metafizikája; Kierkegaard és a zenei démonium; a programzene problémái; Hanslick esztétikája: a zene mint mozgó forma; Nietzsche és Wagner; az új zene esztétikai megalapozódása felé: Busoni

    Zeneesztétikai szövegolvasás

    A Zeneesztétika története 2. előadáshoz kapcsolódó szeminárium, de a két tárgy nem kényszerrendezett. A szövegeket hangsúlyosan szemináriumi keretben, beszélgetés formájában dolgozzuk fel. (Így a megjelenés több, mint üdvös!) A bibliográfia azonos az előadáséval.

    2004-2005 őszi szemeszter

    Reneszánsz poétikák

    Az antik poétika és retorika újjáéledése a reneszánsz kritikában: Arisztotelész- és Horatius-recepció. Viták az utánzás körül: természetutánzás és/vagy tekintélyelv. Arisztotelizmus versus platonizmus. A költői és a zenei ékesszólás kapcsolata a későreneszánsz-manierista művészetben: a "musica poetica".

    Zeneesztétikai szövegolvasás: Dahlhaus-Eggebrecht: Mi a zene?

    A zeneesztétika kérdéseinek főbb csomópontjai:"Létezik-e >a< zene?"; "Zenei tartalom"; "Esztétikai jelentés és szimbolikus üzenet"; "Zene és idő"; "A zenei szép"- néhány fejezetcím a szerzőpáros könyvéből. A kötetben tárgyalt problémák történeti, elméleti kommentálása. A könyv használata valamennnyi órán nélkülözhetetlen.

    Zeneesztétika

    Az előadások középpontjában a jelentésadás kérdése áll. A két szélső megítélés - a zene mint kifejezés versus a zene mint mozgó rajzolat -, és a köztes lehetőségek mérlegelése. Néhány további kérdés: Van-e referencialitása a zeneműnek? Ha igen, akkor ábrázolja vagy kifejezi tárgyát? A harmóniamozgás "lélekmozgást" eredményez-e? A zenei befogadás problémái. A klasszikus hármas felosztás (affektus-zene, abszolút zene, programzene) kérdései.

    2003-2004 tavaszi szemeszter

    A zeneesztétika története 1.

    Az előadás a zeneesztétika történetét mutatja be a 19. század első harmadáig, a nagy csomópontokat érintve. A főbb történetei állomások: Éthosz-elmélet és utánzás az antikvitásban; a zene helye a középkori hét szabad művészetben, és ennek hatása a gyakorlati zenére; a 17. századi modernizmus: retorika, előadói tradíciók, zenei reprezentáció, műfaji áttekintés; a 18. század zeneesztétikai vitái: olasz kontra francia zene, a német zene szintézise, a francia buffonista harc. Ábrázolás és kifejezés problémája a preromantikában; Hegel zeneesztétikája.

    Bach orgonaművei

    A Bach-művek tematikus-műfaji áttekintése, elemzése. Az orgona szerkezetének bemutatása (17-18. századi hangszertípusok, mechanika, traktúra stb.). Műelemzések a 18. század billentyűs zenéjének formavilágára koncentrálva. Két nagy részre osztjuk a Bach-műveket: korálhoz (népénekhez) kötött művek: korálelőjáték, korálvariáció és szabad orgonakompozíciók (prelúdium, toccata, fantázia, fúga), valamint a kamarazenéhez kapcsolódó művek: concerto-átiratok, szonáták.

    Zeneesztétikai szövegolvasás

    A Zeneesztétika története 2. előadáshoz kapcsolódó szeminárium, de a két tárgy nem kényszerrendezett. A szövegeket hangsúlyosan szemináriumi keretben, beszélgetés formájában dolgozzuk fel. (Így a megjelenés több, mint üdvös!) A bibliográfia azonos az előadáséval.

    2003-2004 őszi szemeszter

    "A zene a költészet testvére"

    Szöveg és zene kapcsolata a 17-18. századi zeneesztétikában. Szövegkifejezés és -ábrázolás a reprezentatív barokk vokális mufajokban: kantáta, opera, oratórium. A zenei ékesszólás muvészete: ut oratoria musica.

    Ész és szenvedély

    Érzelemelmélet és drámaesztétika a 17. században. Az arisztoteliánus poétika és a racionalista affektuselmélet a francia neoklasszicizmusban. Descartes, Corneille, Boileau, Racine, Lully.

    Zenével láttatni: A programzene esztétikája

    Zene az "affektus-zene" (Goethe) és az abszolút zene között. A leíró zenemű helye a barokk és a klasszicizmus muvészetelméletében. A deskripció mint hangzó metafora. Jelölt és jelölő viszonya: emblémák és szimbólumok, zenei ikonológia. Viharok, sóhajok, nap- és évszakok; zsánerképek és karakterek; a káosz és a hét planéta; Isten teremtményei, Ferdinánd császár és a kilenc múzsa; Ovidius szimfóniában elbeszélve; rózsafüzér és sirató; csata és megdicsőülés; vesekövek és bibliai históriák. Froberger, Biber, Couperin, Marais, Vivaldi, Kuhnau, Fischer, Händel, Haydn, Dittersdorf művei.

    Válogatott publikációk

    Önálló kötet

    Tört akkordok - zeneesztétikai írások. Budapest, L'Harmattan Kiadó, Laokoón Könyvek, 2012. 173 o.

    Kötetben megjelent tanulmányok

    "Maestro impertinente, filosofo insolente": Seneca alakja Monteverdi Poppea megkoronázásában. In: Orbán Katalin, Gács Anna (szerk.): Emlékkerti kőoroszlán - Írások György Péter 60. születésnapjára. Budapest: ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2014. 227-238.

    Civakodó muzsikusok - Georges de La Tour és François Couperin. In: Papp Zoltán (szerk.): "Viharnak kitett szavak által" - Tanulmányok Bacsó Béla hatvanadik születésnapjára.Budapest, ELTE BTK, 2012. 545-555.

    "Szonáta, mit akarsz tőlem?": A zene és a tudom-is-én-micsoda. In: Szécsényi Endre, Bartha-Kovács Katalin (szerk.):A tudom-is-én-micsoda fogalma - Források és tanulmányok. Budapest, L'Harmattan Kiadó, 2010. 162-171. (Laokoón Könyvek)

    A multikulturalitás internetes dalárdái - a MIDI-ről In: Gács Anna (szerk.): A folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. L'Harmattan Kiadó, 2007.

    A hercegnő kérdése In: Dombormű. Esszék, tanulmányok Poszler György 70. születésnapjára. Budapest, Liget, 2001.

    Könyvfordítás

    Michael Nyman: Experimentális zene - Cage és utókora. Magyar Műhely, 2005.

    Folyóiratokban, e-folyóiratokban megjelent tanulmányok

    Behind the Mask and Under the Surface: On Divertimento - Miklós Szentkuthy's Mozart Novel. In: Hyperion VIII. (2), New York, Contramundum Press, 182-193. 2013. http://contramundum.net/assets/hfa_7.2_2013-szm.pdf

    Publikus magánszínház. Holmi, 24. 925-930. 2012.

    Megadni a hangot: A tragikus deklamáció a francia klasszicista színpadon: Racine és Lully. Replika, 77. 203-215. 2011.

    A zenemű aurája: Walter Benjamin és a hangfelvétel. Holmi, 22. 1052-1061. 2010.

    Mit hallott Esdras Edzardi? [Matthias Weckmann egy elveszett kantátájának nyomában] Magyar Zene, 2008. november, 411-423.o.

    Lodewijk Meyer és a Nil Volentibus Arduum: egy vázlatos affektuselmélet Laokoón, (2008) 5.

    Forte és Piano Budapesti Könyvszemle (BUKSZ), 2006, Nyár

    Kierkegaard és Mozart Don Giovannija: egy mítosz mítosza Magyar Filozófiai Szemle, 2003/1-2. 147-153.

    A hangnemek hatásesztétikájának kritikai vitája a 18. századi német zeneesztétikában Laokoón, (2002-2003), 2.

    Descartes etikája és affektuselmélete Laokoón, (2001-2002), 1.

    Nikolaus Harnoncourt - Historizmuson innen és túl Holmi, 2000/8. 958-967.

    "Harnoncourt legvadabb gyermekei" Holmi 1999/4. 543-548.

    Sonetto és Concerto. A négy évszak és öt olvasata Muzsika 1998/2. 23-30

    Betegség, transzgresszió, dodekafónia Muzsika 1997/6. 15-19.o.

    Az udvariatlan úriember; Henry Peacham: A tökéletes úriember. A zenéről. (1622). Esszé és fordítás. Muzsika 1997/4. 11-17.

    Thomas Mann: Halál Velencében. A fordított Pygmalion Szépliteratúrai Ajándék, 1994/1. 44-46.

    Könyvbírálatok

    Faktorfúga
    Göncz Zoltán: Bach testamentuma, Garamofon, 2009.
    BUKSZ, 2009. Nyár, 115-122.o.

    A Mozart-opera világkép nélkül
    David Cairns: Mozart és operái. Fordította Fejérvári Boldizsár, Park Kiadó, 2008.
    Élet és Irodalom, 2008. augusztus 8.

    Az erotika regiszterei
    Veszedelmes olvasmányok - Erotikus illusztrációk a 18. századi francia irodalomban. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Tony Fekete Magángyűjtemény, a Bibliothéque Nationale de France, az Österreichische Nationalbibliothek és az aradi Biblioteca Judeţeană együttműködésében rendezett kiállítás katalógusa magyar és francia nyelven. Országos Széchényi Könyvtár - Kossuth Kiadó, 2007
    Holmi, 2008 április

    A hangok és a formák
    Eduard Hanslick: A zenei szép. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Csobó Péter György. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.
    Holmi, 2008 március

    Ex Libris [8]
    E. T. A. Hoffmann: Fantáziadarabok Callot modorában I.Fordította, jegyzetekkel ellátta Horváth Géza. Cartafilus Kiadó, Budapest, 2007.
    Julian Budden: Verdi. Fordította Rácz Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007
    Liszt Ferenc utolsó napjai - Növendéke, Lina Schmalhausen kiadatlan naplója alapján bevezette, jegyzetekkel ellátta és szerkesztette Alan Walker. Fordította Fejérvári Boldizsár. Park Kiadó, Budapest, 2007.
    Szalóczy Péter: Elfeledett zeneszerzők. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.

    Ex Libris [7]
    Eduard Hanslick: A zenei szép. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Csobó Péter György. Typotex Kiadó, Budapest, 2007.
    Bruno Monsaingeon: Glenn Gould - egyáltalán nem tartom magam különcnek. Fordította Rácz Judit. Holnap Kiadó, Budapest, 2007.
    Uhrman György: Mozart csendestársa? Vince Kiadó-Locovox Kiadó, Budapest, 2007.
    Láng György: A Tamás-templom karnagya. Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2007.
    Élet és Irodalom, 2007. augusztus 10.

    Túl az Amadeuson
    Wolfgang Hildesheimer: Mozart. Fordította Györffy Miklós. Gondolat, 2006
    Volkmar Braunbehrens: Mozart - a bécsi évek. Fordította: Győri László. Osiris, 2006
    Maynard Solomon: Mozart. Fordította Barabás András. Park Kiadó, 2006.
    BUKSZ, 2007. Tavasz, 13-21.o.

    A Mozart-psziché nyomában
    Maynard Solomon: Mozart. Fordította Barabás András. Park Kiadó, 2006.
    Élet és Irodalom, 2006. december 15.

    Ex Libris [6]
    Joachim Köhler: Friedrich Nietzsche és Cosima Wagner (Fordította Romhányi Török Gábor. Holnap Kiadó, Budapest, 2005.)
    Brigitte Hamann: Winifred Wagner, avagy Hitler és Bayreuth (Fordította Győri László. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.)
    Jonathan Carr: Az igazi Mahler (Fordította Borbás Mária. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005.)
    Csobó Péter (szerk.): Zene és szó - zeneesztétikai szöveggyűjtemény (Bessenyei György Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2004.)
    Élet és Irodalom, 2005. július 22.
    Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje, Typotex, 2004
    BUKSZ, 2004.Tél

    Ex Libris [4]
    Carl Dahlhaus - Hans Heinrich Eggebrecht: Mi a zene? Ford. Nádori Lídia, Osiris, 2004
    Dolinszky Miklós: Időrengés. Kilenc muzsikus - tíz vallomás. Osiris, 2004.
    Peter Bloom: Berlioz élete. Ford. Kunos Linda, Osiris, 2004.
    Zeneművészeti kisszótár 1. Ford. Nádori Lídia, Európa, 2004.
    Élet és Irodalom, 2004. május 21.

    Ex Libris [5]
    Christoph Wolff: Johann Sebastian Bach - A tudós zeneszerző (Fordította Széky János. Park Kiadó, 2004.)
    Matthew Boyden: Richard Strauss (Fordította Borbás Mária. Európa, 2004.)
    Glenn Gould: Tiltsuk be a tapsot! (Válogatta és az utószót írta Wilheim András. Fordította Barabás András és Csuhai István. Európa, 2004.
    Carl Dahlhaus: Az abszolút zene eszméje Fordította Zoltai Dénes, Typotex, 2004.
    Élet és Irodalom, 2004. december 3.

    Egy magyar Faust
    Szabolcsi Bence válogatott írásai. Szerk. Wilheim András. Typotex, 2003.
    Élet és Irodalom

    Gouldberg-variációk
    Otto Friedrich: Glenn Gould. Fordította Sárközy Elga. Európa, 2002.
    Élet és Irodalom, 2002. augusztus 16.

    Beszédutak
    Nikolaus Harnoncourt: Zene mint párbeszéd. Monteverdi, Bach, Mozart Fordította és az utószót írta: Dolinszky Miklós. Európa, 2002.
    Élet és Irodalom, 2002. augusztus 2.

    Játék a kastélyban
    Tarbay Dávid: Adonisz. Fordította: Kodaj Dániel és Tarbay Dávid. Kortárs, 2001.
    Holmi, 2002. június, 803-805. o.

    Wagner Párizsban
    Richard Wagner: Egy német muzsikus Párizsban - Charles Baudelaire: Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban
    Élet és Irodalom, 2002. április 12.

    Ex Libris [3]
    Retkes Attila: Kontrasztok. Wellington, 2000.
    Pándi Marianne: Hangászati mulatságok, Mágus, 2001.
    Symphonia Hungarorum. Budapesti Történeti Múzeum - Magyar Zenekritikai Társaság, 2001.
    H. C. Robbins-Landon: 1791 - Mozart utolsó éve. Ford. Győri László. Corvina, 2001.
    Élet és Irodalom, 2002. január 11.

    Ex Libris (2)
    Peter Wicke: A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig. Fordította: Borbély Mária, Magyar István, Klément Krisztián. Athenaeum 2000, é.n. [1999.]
    Norbert Elias: Mozart - egy zseni szociológiája. Fordította Győri László. Európa, 2000.
    Németh Amadé: Operahősök lexikona. Anno, é.n.
    Zoltai Dénes: A zeneesztétika története. Kávé, 2000.Élet és Irodalom, 2000. december 1. 19.o.

    A beszélő Bartók
    Beszélgetések Bartókkal, szerk. Wilheim András. Kijárat, 2000.
    Élet és Irodalom, 2000. május 12. 18.o.

    Szabolcsi Bence öröksége.
    Élet és Irodalom, 1999. december 10. 18.o.

    Ex Libris (1)
    Fodor Géza: Zene és színház. Argumentum Kiadó - Lukács Archívum, Budapest, 1998.
    Philippe Lacoue-Labarthe: Musica ficta. Ford. Szabó László. Latin Betűk, Debrecen, 1997.
    Leopold Mozart: Hegedűiskola. Ford. Székely András, Mágus Kiadó, é.n. /1998./
    Sir Georg Solti: Emlékeim. Ford. Mesés Péter és Zádor Éva. Seneca, Budapest, 1998.
    Élet és Irodalom, 1999. július 23. 13.o.

    A modern zene teremtője
    Claudio Monteverdi levelei és elméleti írásai
    Élet és Irodalom, 1999. márc. 12. 15.o.

    A táncparkett ördöge
    Rainer Gstrein: Die Sarabande. Innsbruck - Wien, 1997.
    Muzsika, 1998. augusztus, 33. o.

    Hangverseny- és hanglemez-bírálatok

    A másik Chopin (Schiff András zongoraestjéről.)
    Élet és Irodalom, 2001. november 30. 27. o.

    Az őrület változatai (A Sonatori de la Gioiosa Marca "Follie all'italiana" c. lemezéről.)
    Élet és Irodalom, 2001. november 16. 26. o.

    Énekesek és masiniszták. (Haydn: Élet a Holdon. Millenáris park.)
    Élet és Irodalom, 2001. augusztus 24. 29.o.

    Több mint meeting (Soproni Régizenei Napok, 2001.)
    Élet és Irodalom, 2001. július 20. 28.o

    Bach: Triószonáták. (A BMC Bach-lemezéről)
    Gramofon, 2001. 2.

    A kékszakállú Judit vára (Bartók: A Kékszakállú herceg vára. A Magyar Állami Operaház előadása.)
    Élet és Irodalom, 2001. május 25. 26.o.

    Mély fölött derengni (Dinu Lipatti lemezéről, EMI - A század nagy felvételei.)
    Élet és Irodalom, 2001. május 11. 26.o.

    Orlando furioso ma non tanto (Händel: Orlando. A Budapesti Kamaraopera előadása a Várszínházban.)
    Élet és Irodalom, 2001. április 20. 28.o.

    Mesterdalnokok (Wagner: Trisztán és Izolda. A Mannheimi Nemzeti Színház vendégjátéka a Magyar Állami Operaházban.)
    Élet és Irodalom, 2001. március 23. 28.o.

    Lánglobbantás (Jurij Szimonov születésnapi ünnepi koncertje a Zeneakadémián.)
    Élet és Irodalom, 2001. március 16.

    Fazonigazítás (Újévi koncert, Bécs, 2001. Nikolaus Harnoncourt lemezéről.Teldec.)
    Élet és Irodalom, 2001. február 16. 27.o.

    Verdi-centenárium (Verdi: Reqiuem)
    Élet és Irodalom, 2001. február 9.

    Pesti Bayreuth (Wagner: A Nibelung gyűrűje. A Magyar Állami Operaház előadásáról.)
    Élet és Irodalom, 2001. január 19. 28.o.

    Verdi-archívum (Verdi: A végzet hatalma, Traviata. A Warner Fonit lemezsorozatának két darabjáról)
    Élet és Irodalom, 2001. január 12. 26.o.

    Bach-revisited. Átjárások. (A BMC Bach-lemezéről.)
    Gramofon, 2001. 1.

    Harmónia a kilencedik égkörben (A Tallis Scholars hangversenyéről.)
    Élet és Irodalom, 2000. december 8. 20.o.

    Haydn: Armida (Cecilia Bartoli, Nikolaus Harnoncourt és a bécsi Concentus Musicus lemezéről.)
    Gramofon, 2000. dec. - 2001. jan. 17.o.

    Viaggio Musicale - Zenei utazás (Az Il Giardino Armonico lemezéről.)
    Gramofon, 2000. dec. - 2001. jan. 24.o.

    Trombona nihil aliud
    Élet és Irodalom, 2000. november 17. 20.o.

    "Az Illés szekerén" (Mendelssohn: Elias.)
    Élet és Irodalom, 2000. november 3. 20.o.

    Feljegyzések egy fesztiválról III. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál harmadik és negyedik hangversenyéről.)
    Élet és Irodalom, 2000. október 13. 22.o.

    Feljegyzések egy fesztiválról II. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál harmadik és negyedik hangversenyéről.)
    Élet és Irodalom, 2000. szeptember 29. 21.o.

    Feljegyzések egy fesztiválról I. (A III. Holland-magyar Régizenei Fesztivál első és második hangversenyéről.)
    Élet és Irodalom, 2000. szeptember 22. 20.o.

    Kármentesítők. (Bizet: Carmen. A Magyar Állami Operaház előadásáról.)
    Zsöllye, 2000. szeptember, 81.o.

    Rameau: Dardanus. (Marc Minkowski és a Les Musicien du Louvre lemezéről.)
    Gramofon, 2000. július - augusztus, 15.o.

    Óriás - CD-n - BACH 2000. (A Teldec BACH 2000 című életműkiadásáról.)
    Octogon, 2000/6. 74.o.

    Hasse: Olasz kantáták. (Az Affetti Musicali lemezéről.)
    Gramofon, 2000. június, 15.o.

    Két szerep keres hét szereplőt. (A Budapesti Kamaraopera Händel Orlandójának bemutatójáról.)
    Élet és Irodalom, 2000. június 23. 21. o.

    Couleur vocale. (Vukán György: Black Advent. A Magyar Állami Operaház Thália Színházbeli előadásáról)
    Zsöllye, 2000. február, 21.o.